A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének
megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány
tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási
nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 22. §-a
alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére
irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a hatóságok eljárása, valamint az
általuk hozott döntések alkotmányellenességének megállapítására
irányuló részében az indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó saját konkrét ügyére hivatkozással kért
utólagos normakontrollt az Alkotmánybíróságtól. Beadványában
előadta, hogy hosszú ideig román állampolgárként Romániában
dolgozott, majd áttelepülését követően magyar állampolgárságot
szerezve – immár Magyarországon – ismét munkaviszonyt
létesített. 2000. májusában előrehozott öregségi nyugdíj
megállapítása iránti kérelemmel élt, melyhez eredetiben
csatolta a munkakönyvét, bizonyítandó a ténylegesen ledolgozott
szolgálati időt, a munkáltatók adatait, valamint a mindenkori
besorolási bérét. Az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóság
azonban mind első-, mind fellebbezés folytán meghozott
másodfokú döntésében csupán a ledolgozott szolgálati időt
fogadta el, a nyugdíj összegének megállapításakor az igazolt
jövedelmet, keresetet – az indítványozó álláspontja szerint – a
1962. évi 5. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a Magyar
Népköztársaság és a Román Népköztársaság között a
szociálpolitika terén történő együttműködésről Budapesten, az
1961. szeptember 7. napján kötött egyezmény ellenére nem vette
figyelembe.
Az indítványozó szerint az Alkotmány 7. § (1) bekezdésében
foglaltak ellenére az eljáró hatóságok nem alkalmazták a
vonatkozó nemzetközi egyezményt, illetve tévesen értelmezik a
jogszabályokat, ezért kérte a társadalombiztosítási
nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban:
Tny.) 22. §-ának megsemmisítését. Kérelme alátámasztásául az
Alkotmány 17. §-ának, 70/A. §-ának, valamint 70/E. §-ának
sérelmét jelölte meg.
2. Az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálat megkezdésekor
észlelte, hogy a Tny. 22. § (1) bekezdését 2003. február 15-
ével az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló
2003. évi IV. törvény 84. § (2) bekezdés cb) pontja, a Tny. 22.
§ (2) bekezdését pedig 2003. július 1-jével a foglalkoztatás
elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi
IV. törvény, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény,
a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer
fejlesztésének támogatásáról szóló 2001. évi LI. törvény, a
felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény, a szociális
igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III.
törvény, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII.
törvény, valamint egyes más törvények módosításáról szóló 2002.
évi LIII. törvény 48. § (1) bekezdése módosította. Mivel a
módosítások az indítvány szempontjából változást nem
jelentenek, ezért az Alkotmánybíróság – eddigi gyakorlata
alapján – a vizsgálatot az elbíráláskor hatályos Tny. 22. §-a
tekintetében folytatta le.
II.
1. Az Alkotmány indítvány által érintett rendelkezései:
„7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a
nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja
továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog
összhangját.”
„17. § A Magyar Köztársaság a rászorulókról kiterjedt szociális
intézkedésekkel gondoskodik.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén
tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az
állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen
faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény,
nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy
egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos
megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az
esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is
segíti.”
„70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a
szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság,
özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett
munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra
jogosultak.
(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a
társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények
rendszerével valósítja meg.”
2. A Tny. sérelmezett rendelkezése:
„22. § (1) Az öregségi nyugdíj összegét az 1988. január 1-jétől
a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért (kifizetett) – a
kifizetés idején érvényes szabályok szerint nyugdíjjárulék
alapjául szolgáló –, a személyi jövedelemadót is tartalmazó,
csökkentés nélküli bruttó kereset, jövedelem havi átlaga
alapján kell meghatározni. Keresetként, jövedelemként kell
figyelembe venni:
a) az 1988. január 1-je és 1996. december 31-e közötti,
illetőleg az 1988. január 1-je előtti keresetek, jövedelmek
esetén az 1996. december 31. napján érvényes
társadalombiztosítási szabályok szerint a főfoglalkozásban
elért jövedelmet, az ezen időszak alatt kifizetett év végi
részesedést, prémiumot, jutalmat és a keresettel, jövedelemmel
azonos időre járó baleseti járadékot,
b) 1997. január 1-jétől az 1998. január 1-je előtti
rendelkezések szerinti, illetőleg 1998. január 1-jétől a Tbj.-
ben meghatározott biztosítással járó jogviszonyból származó –
nyugdíjjárulék-alapot képező – keresetet, jövedelmet, több
biztosítással járó jogviszony esetén a nyugdíjjárulék-fizetési
kötelezettségre meghatározott összeghatárig összeszámított
keresetet, jövedelmet és 1997. évben a keresettel, jövedelemmel
azonos időre járó baleseti járadékot,
c) amennyiben a nyugdíjjárulékot a biztosítási jogviszony
keretében meghatározott összeg után kellett fizetni, ezt az
összeget.
(2) Az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset
meghatározásánál a munkanélküli-járadék, a nyugdíj előtti
munkanélküli-segély, az álláskeresést ösztönző juttatás, a
keresetpótló juttatás, a gyermekgondozási segély,
nyugdíjjárulék-köteles szociális ellátások (gyermeknevelési
támogatás, ápolás díj) összegét, valamint a felsorolt ellátások
folyósításának időtartam alatti biztosítással járó
jogviszonyból származó jövedelmet (keresetet) – a kifizetésük
(folyósításuk) időpontjától függetlenül – figyelmen kívül kell
hagyni. Ha az igénylőre kedvezőbb,
a) a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az
ápolási díj, a munkanélküli-járadék, a nyugdíj előtti
munkanélküli-segély, az álláskeresést ösztönző juttatás, a
keresetpótló juttatás összegét,
b) amennyiben az a) pontban meghatározott ellátás
folyósításával egyidejűleg biztosítási jogviszonnyal is
rendelkezik, az abból származó jövedelem (kereset) és az
ellátás együttes összegét
kell keresetként figyelembe venni.
(3) A havi átlagkereset megállapítása előtt a nyugdíjazást
megelőző harmadik év előtti naptári években elért keresetet,
jövedelmet a bruttó átlagkereset egyes években történő
növekedését alapul véve a nyugdíjazást megelőző második naptári
év kereseti szintjéhez kell igazítani.
(4) Amennyiben a biztosított az (1) bekezdésben meghatározott
időszaknak legalább a felében rendelkezik a nyugdíjszámítás
alapjául szolgáló keresettel, jövedelemmel, a havi
átlagkeresetet a tényleges – a kifizetés időpontjában érvényes
jogszabályok szerint nyugdíjjárulék-alapot képező – kereset,
jövedelem alapján kell meghatározni.
(5) Ha a (4) bekezdés szerinti időszakban, az átlagszámítási
időnek legalább a fele részére a nyugdíjat igénylőnek nincs
keresete, jövedelme, a hiányzó időre eső napokra a keresetet,
jövedelmet az 1988. január 1-je előtti legközelebbi időszak
keresete, jövedelme alapján kell a (3) bekezdés alkalmazásával
növelten figyelembe venni. Ha ez sem áll rendelkezésre,
keresetként – a nyugellátás megállapításának kezdő napjától
folyamatosan visszaszámítva – a hiányzó időre érvényes, külön
jogszabályban általánosan meghatározott minimálbér harmincad
részét kell figyelembe venni azokra a naptári napokra,
amelyekre nyugdíjalapot képező kereset, jövedelem nem volt és a
(7)-(8) bekezdés alkalmazásánál e naptári napok is osztószámot
képeznek.
(6) A kereseteket naptári évenként kell meghatározni, és ezt
követően kell a (3) bekezdés alapján a nyugdíjazást megelőző
harmadik naptári év előtti kereseteket a (3) és az (5)
bekezdések szerint kiigazítani.
(7) Az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetet úgy
kell meghatározni, hogy az (1) bekezdés, illetőleg az (5)
bekezdés szerinti időszak alatt elért és a (6) bekezdés szerint
növelt kereset, jövedelem együttes összegét el kell osztani az
átlagszámítási időszaknak a biztosításban töltött azon
napjainak számával, amelyekre a nyugdíjat igénylőnek az (1) és
(5) bekezdésekben említett keresete, jövedelme volt. Az így
kapott napi átlagot meg kell szorozni 365-tel, és el kell
osztani 12-vel.
(8) Az osztószám megállapításánál a heti pihenőnapokat, a
munkaszüneti napokat és a szabadnapokat is figyelembe kell
venni.”
III.
Az indítvány az alábbiak szerint nem megalapozott.
1.1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt az indítványozói
állítást vizsgálta, miszerint a Tny. 22. §-a az Alkotmány 17. §-
át sértő rendelkezést tartalmaz.
Az Alkotmány felhívott rendelkezése általánosságban
rögzíti az állam számára a rászorulókról való gondoskodás
feladatát. Az Alkotmánybíróság már több ízben kifejtette
álláspontját, miszerint az Alkotmány általános rendelkezéseinek
„vizsgálata az ‘alapvető jogok és kötelezettségek’ körében
fellelhető alkotmányos rendelkezések tükrében – éppen azokkal
mutatott szoros összefüggése miatt – végzendő el. Így a 17. §-
ban foglalt szociális intézkedések a 70/E. § előírásaival
egyetemben vizsgálandók” (3/D/1998. AB határozat, ABH 1999,
642, 644.).
Az Alkotmánybíróság következetes álláspontja, hogy „az
Alkotmány 70/E. §-ában meghatározott szociális biztonsághoz
való jog a szociális ellátások összessége által nyújtandó olyan
megélhetési minimum állami biztosítását tartalmazza, amely
elengedhetetlen az emberi méltósághoz való jog
megvalósulásához” [32/1998. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998,
251.]. Az államnak az Alkotmányból levezethető kötelezettsége e
körben az intézményi háttér biztosítása, a társadalombiztosítás
és a szociális támogatások rendszerének megszervezése, és
működtetése [772/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 519, 521.,
45/1991. (IX. 10.) AB határozat, ABH 1991, 206, 208., 5/1998.
(III. 1.) AB határozat, ABH 1998, 82, 84-85.]. Ugyanakkor az
államnak a polgárai felé fennálló kötelezettségei az
Alkotmányban általános jelleggel szerepelnek, és nem jelentenek
alanyi jogot egy bizonyos meghatározott jövedelem
megszerzéséhez, vagy ellátásban való részesüléshez (600/B/1993.
AB határozat, ABH 1993, 671, 672.).
Az Alkotmánybíróság azt is megállapította: a jogalkotó
nagy szabadsággal rendelkezik a szociális tárgyú szabályok
alkotása terén. E szabadságot azonban korlátozhatja a
társadalom mindenkori helyzete, s végső soron határait
megszabják az Alkotmány rendelkezései. A jogalkotó tehát a
gazdaság helyzetére, az ellátó rendszerek teherbírására
tekintettel alakíthatja a szociális ellátások körét mindaddig,
amíg valamely az Alkotmányban rögzített elv (például a
diszkrimináció tilalmának elve) nem sérül. Ebből eredően a
rászorultaknak csak arra van alapvető joguk, hogy az ellátás
iránti igényük elbírálása azonos szempontok alapján,
tárgyilagosan, hátrányos megkülönböztetés nélkül, az
elbírálásra vonatkozó eljárási szabályok korrekt alkalmazásával
történjen [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716-717.,
26/1993. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1993, 196, 200., 54/1996.
(XI. 30.) AB határozat, ABH 1996, 173, 183., 292/B/1998. AB
határozat, ABH 2000, 874, 876-877.].
Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó által
felvetett összefüggésben a Tny. 22. §-a nem tartalmaz az
Alkotmány 17. §-ába ütköző, továbbá a 70/E. §-ban rögzített, a
szociális biztonsághoz való jogot sértő rendelkezést. Az
indítványt tehát ebben a részében – mint megalapozatlant –
elutasította.
1.2. Az Alkotmánybíróság a Tny. 22. §-ának az
Alkotmány 70/A. §-a sérelmét állító indítvánnyal
összefüggésben megállapította, hogy a Tny. 22. § (1), (3)
és (5) bekezdésének az Alkotmány 70/A. §-a megsértésében
megnyilvánuló alkotmányellenességét korábban már vizsgálta
(734/B/2000. AB határozat, ABK 2003. augusztus-szeptember,
604-607.). Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és
annak közzétételéről szóló, módosított és egységes
szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozata (a
továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja értelmében ítélt
dolognak minősül és az eljárás megszüntetését eredményezi,
ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már
elbírált jogszabállyal azonos rendelkezés
felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmány
ugyanazon §-ára, illetőleg alkotmányos elvére, és ezen
belül azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az
alkotmánysértés megállapítását. Az említett, a 734/B/2000.
AB határozattal (ABK 2003. augusztus-szeptember, 604.)
elbírált ügyben az indítványozó a diszkrimináció
tilalmának megsértését abban látta, hogy a Tny. 22. §-a
irtelmében az 1988. január 1-je után jövedelemmel
rendelkezők esetében nem a korábbi évek – esetlegesen
magasabb – jövedelmét kell a nyugdíj alapjául venni. Mivel
jelen esetben az indítványozó szerint a hátrányos
megkülönböztetés abban nyilvánul meg, hogy a külföldön
szerzett és igazolt jövedelmet a Tny. 22. §-a alapján nem
vették figyelembe nyugdíja megállapításakor, ítélt dolog
nem állapítható meg, ezért az Alkotmánybíróság az
indítványt érdemben vizsgálta.
Az Alkotmánybíróság már számos korábbi határozatában
foglalkozott a diszkrimináció kérdésével és kimondta, hogy a
diszkrimináció alkotmányi tilalma elsősorban az alkotmányos
alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki.
Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem emberi jog, vagy
alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás
alkotmányellenessége csak akkor állapítható meg, ha az az
emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság eddigi
gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte
alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha
a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget
az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között [9/1990.
(IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 47-48., 21/1990. (X. 4.)
AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78., 61/1992. (XI. 20.) AB
határozat, ABH 1992, 280, 281-282., 776/B/1998. AB határozat,
ABH 2001, 1007, 1008., 682/B/1999. AB határozat, ABH 2002,
1044, 1048., 1026/B/1999. AB határozat, ABK 2003. június-július
475, 479.].
Az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy a Tny. 22. §-
a az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset
megállapításának módját szabályozza és nem tartalmaz olyan
rendelkezést, mely különbséget tenne a nyugdíj összegének
megállapításakor a külföldön és belföldön szerzett és igazolt
jövedelem figyelembe vétele kérdésében, ezért az Alkotmány
70/A. §-ának sérelmén alapuló alkotmányellenesség nem
állapítható meg. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az
indítványt ebben a részében is elutasította.
2. Az indítványozó több beadványában is sérelmezte az
eljáró hatóságok jogalkalmazását, utalt azok alkotmánysértő
voltára.
Az Alkotmánybíróság – amint azt már több ízben kifejtette
– jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatakor a
jogszabály és az Alkotmány egymásra vonatkoztatott értelmezését
végzi el. Az Alkotmánybíróságnak nem feladata annak eldöntése,
hogy az eljáró hatóságok az ügy elbírálása során megfelelő
jogszabályt, illetve jogszabályi rendelkezést alkalmaztak-e. A
történeti tényállás megállapítása, a jogszabály és a tényállás
egymásra vonatkoztatása, ezzel összefüggésben a jogszabály
értelmezése az eljáró hatóságok feladata. [31/1993. (V. 21.) AB
határozat, ABH 1993, 242, 243., 936/D/1997. AB határozat, ABH
1999, 615, 617.] „Az Alkotmánybíróságnak az A[b]tv. szerint a
bírói, jogalkalmazási gyakorlat alkotmányosságának a
vizsgálatára nincs hatásköre” [57/1991. (XI. 8.) AB határozat,
ABH 1991, 272, 277., 1267/D/1997. AB végzés, ABH 1998, 1131,
1132.]. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt e részében –
érdemi vizsgálat nélkül – visszautasította.
Budapest, 2004. április 20.
Dr. Holló András
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bihari Mihály Dr. Czúcz Ottó
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád Dr. Kiss László
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István Dr. Holló András
alkotmánybíró az Alkotmánybíróság elnöke
az aláírásban akadályozott
Dr. Strausz János
alkotmánybíró helyett
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva
alkotmánybíró
|