A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének
utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta
az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási támogatással
rendelhető, illetve kölcsönözhető gyógyászati
segédeszközökről, a támogatás összegéről és mértékéről,
valamint a rendelés, forgalmazás, kölcsönzés és javítás
szakmai követelményeiről szóló 19/2003. (IV. 29.) ESzCsM
rendelet 1. számú mellékletének a 09 30 03 03 09 001 ISO-
kódtól a 09 30 03 03 18 064 ISO-kódig terjedő szövege
alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére
irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
1) Az indítványozó a társadalombiztosítási támogatással
rendelhető, illetve kölcsönözhető gyógyászati
segédeszközökről, a támogatás összegéről és mértékéről,
valamint a rendelés, forgalmazás, kölcsönzés és javítás
szakmai követelményeiről szóló 19/2003. (IV. 29.) ESzCsM
rendelet (a továbbiakban: R.) 1. számú mellékletének a 09 30
03 03 09 001 ISO-kódtól a 09 30 03 03 18 064 ISO-kódig
terjedő szövege alkotmányellenességének megállapítását és
megsemmisítését kérte, mivel az korlátozza az
inkontinenciában szenvedő betegek számára
társadalombiztosítási támogatással rendelhető egyes
gyógyászati segédeszközök (egyszer használatos betétek)
mennyiségét. Az alkotmányellenesség okát az R. megjelölt
szövegrészének az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésével,
valamint 70/E. § (1) bekezdésével való ellentétében látja. Az
Alkotmány ezen rendelkezései az egészséghez, illetőleg a
szociális biztonsághoz való jogról rendelkeznek. Az
indítványozó álláspontja szerint a hivatkozott alkotmányi
rendelkezések alapján a társadalombiztosításnak korlátlan
mennyiségben lenne kötelessége biztosítani a betegek számára
a megjelölt kódszámok alatt szereplő gyógyászati
segédeszközöket.
2) Az Alkotmánynak az indítványozó által felhívott
rendelkezései:
„70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van
a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.”
„70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van
a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság,
özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett
munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra
jogosultak.”
Az R. 1. számú melléklete az R. alapján társadalombiztosítási
támogatással rendelhető és kiszolgálható gyógyászati
segédeszközök körét, a termékek általános forgalmi adó
nélküli árát, a támogatás mértékét és nettó összegét, az
eszközök kihordási idejét, az egy vényre felírható
mennyiséget, a rendelésre jogosult orvosok körét, a
rendelhetőségi feltételeket és a rendelésre vonatkozó egyéb
orvosszakmai előírásokat tartalmazza táblázatos formában. A
09 30 03 03 03 001-től 09 30 03 03 18 064-ig terjedő ISO-
kódszámok alatt az egyszer használatos inkontinencia betétek
felsorolása található.
3) Az Alkotmánybíróság a vizsgálata során mindenekelőtt az
Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében, illetve a 70/E. § (1)
bekezdésében foglalt rendelkezések tartalmával foglalkozott.
Az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében szereplő egészséghez
való jogot az Alkotmánybíróság nem általános, az Alkotmányból
közvetlenül levezethető alapjogként értelmezi, hanem az
államnak olyan alkotmányos kötelezettségeként, amely
kötelezettség teljesítésének határt szab a gazdaság teherbíró
képessége. „A legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez
való jogosultságként meghatározott alkotmányi követelmény az
allamnak azt az alkotmányos kötelezettségét jelenti, hogy a
nemzetgazdaság teherbíró képességéhez, az állam és a
társadalom lehetőségeihez igazodva olyan gazdasági és jogi
környezetet teremtsen, amely a legkedvezőbb feltételeket
biztosítja a polgárok egészséges életmódjához és
életviteléhez.” [56/1995. (IX. 15) AB határozat, ABH 1995.
260, 270.] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az
egészséghez való jog az Alkotmány rendelkezéseiből
közvetlenül nem levezethető alapjog, hanem az állam olyan
alkotmányos kötelezettsége, amely a törvényhozónak azt a
kötelességét foglalja magában, hogy az egészségvédelem egyes
területein alanyi jogokat fogalmazzon meg.
Az Alkotmány 70/E. §-ának tartalmát az Alkotmánybíróság már
sok határozatában értelmezte. E határozataiban az
Alkotmánybíróság kifejtette azt az álláspontját, hogy a
szociális biztonsághoz való jog tartalma az állami
kötelezettségvállalásban megnyilvánuló „ellátáshoz való
jogot” jelenti. Az állam eleget tesz alkotmányos
kötelezettségének, ha a szociális ellátás biztosítására
megszervezi és működteti a társadalombiztosítás és a
szociális ellátás rendszereit. Az Alkotmánybíróság
értelmezésében nem a szociális biztonsághoz való jog az
alanyi jog, hanem a „megélhetéshez szükséges ellátáshoz való
jog”. „A szociális juttatások, támogatások és egyéb
kedvezmények mértéke és módja ugyanis alapvetően a
nemzetgazdaság teherbíró képességének, a költségvetés
állapotának, az érdekérvényesítést szolgáló intézményeknek és
számos egyéb tényezőnek a függvénye, az Alkotmányból azonban
ezek nagyságára és módjára vonatkozó alkotmányos
kötelezettség nem állapítható meg [26/1993. (IV. 29.) AB
határozat, ABH 1993, 200.]” – mondta ki az Alkotmánybíróság a
731/B/1995. AB határozatban (ABH 1995, 801, 804.).
A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi
LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 21. § (1) bekezdése
alapján a biztosított a járóbeteg-ellátás keretében jogosult
– többek között – gyógyászati segédeszköz árához nyújtott
támogatásra, amennyiben külön jogszabály a támogatásról
rendelkezik. Az Ebtv. indokolása szerint a szolidaritás
elvének garantálása érdekében az államnak lényegi szerepet
kell betöltenie az egészségügyi ellátó rendszerek
finanszírozásának szabályozása terén, az ellátási igény
megfogalmazása mellett azonban a szabályozásban nagy
hangsúlyt kell kapnia a költséghatékonyságnak, és rögzíteni
kell, hogy az állami gondoskodás nem lehet korlát nélküli, az
állampolgároknak is részt kell vállalniuk a saját egészségük
iránti felelősségből. Az Ebtv. a biztosítottaknak járó
ellátásokat határozza meg, tehát azt a "szolgáltatási
csomagot", melyet a biztosítási jogviszony keretében, a
befizetett járulékokból fedezve garantál a törvényi
szabályozás. A törvényhozó az Ebtv. indokolása alapján nem
vállalt kötelezettséget arra, hogy az egészségügyi
ellátásokat a költségvetésből alig korlátozott hozzáféréssel
finanszírozza.
Az Ebtv. 83. § (2) bekezdés c) pontjában felhatalmazást
kapott a Kormány a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és
egyes gyógyászati ellátások árához nyújtott támogatás
megállapítására vonatkozó szabályok meghatározására. Az Ebtv.
83. § (3) bekezdés b) pontja az egészségügyi, szociális és
családügyi minisztert felhatalmazta arra, hogy a
pénzügyminiszterrel egyetértésben rendeletben meghatározza a
támogatott gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és egyes
gyógyászati ellátások körét, az árukhoz nyújtott támogatás
mértékét. E rendelkezések alapján a járóbeteg-ellátás
keretében rendelt gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és
gyógyfürdőellátások árához nyújtott támogatások
elszámolásáról és folyósításáról szóló 134/1999. (VIII. 31.)
Korm. rendelet megállapította az igénybe vehető
szolgáltatások finanszírozásának szabályait, az R. pedig a
támogatott termékek körét és a támogatás mértékét. Az
általános szabály szerint az egészségbiztosítás három hónapra
270 db betét árához 85 %-os vagy fix összegű támogatást
biztosít. Ezt meghaladó a támogatása a közgyógyellátásban
részesülőknek, illetve azoknak, akik az Ebtv. 26. § alapján
méltányosságból a gyógyászati segédeszköz árához az R.-ben
meghatározottnál magasabb támogatást kapnak, vagy az R.-ben
szabályozottakhoz képest eltérő gyakorisággal kapnak
támogatást, illetve olyan termék árához kapják az egészségügy
hozzájárulását, amelyet a társadalombiztosítás egyébként nem
támogat.
Az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésének, valamint 70/E. § (1)
bekezdésének értelmezéséből megállapíthatóan az egészséghez,
illetőleg a szociális biztonsághoz való jogból nem következik
az államra nézve olyan kötelezettség, hogy a
társadalombiztosítási ellátás terhére valamely egészségügyi
támogatást teljes körben lenne köteles biztosítani. Az
Alkotmánybíróság erre figyelemmel az indítványt elutasította.
Budapest, 2003. december 16.
Dr. Bagi István Dr. Czúcz Ottó
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila
alkotmánybíró
|